A fénymásolás története I. rész

Tudtad, hogy a fénymásoló, melyet oly gyakran használunk a hétköznapokban egy magyar fizikusprofesszor találmánya? Ha nem, de kíváncsi vagy a történetére, akkor maradj velünk, ugyanis ebben a cikksorozatban elmeséljük!

A xerográfia atyjaként Selényi Pál professzort emlegetik, akiről diákjai így szóltak: „Dimenziókkal számolt, így a fizikai nagyságok összefüggését, lényegét kitűnően, érthetően megmutatta sok matematikai formalizmus nélkül. Nagyon eredeti volt, a kutató fizikus sugárzott ki belőle.”

Selényi professzort az 1920-as 30-as években kezdte el foglalkoztatni a kép másolásának gondolata. 1928-ban ki is dolgozott egy olyan eljárást, melynek köszönhetően rögzíteni tudta az elektromos képeket, majd egy gépet is készített, mellyel megvalósította ötleteit.

Később, 1934-ben Magyarországon, majd 1935 márciusában Amerikában is szabadalmaztatta képelőállítási eljárását. Az eljárás lényege az volt, hogy rádióhullámokon keresztül, ionágyú segítségével lehetségessé tette az elektorgrafikus-sztatikus hang- és képátvitelt. Ezt az  elektrosztatikus képátvivő berendezést ma a televízió elődjeként tartják számon.

Az első áttörés 1935 augusztus 29-én történt, amikoris Selényi professzor közzétette az elektrosztatikus képátviteli eljárását és annak alkalmazását. Ezt tekintjük a legelső fénymásológépnek.

A szerkezet a következőképpen működött: Az üveghenger felületén megtalálható volt a lemásolandó kép, egy pozitív vagy negatív transzparens formájában. A henger előtt megtalálható volt egy lyukblende, amit egy lámpa világított meg. A henger belsejében levő fotocellák a ráeső fénnyel arányos áramot adtak. Az ionágyú a baloldali henger előtt helyezkedett el, és egy levegőben fűtött triódacső. A fotokatód platinadrót, a fűtést pedig a telep adta. A rácsot a 12-es fématom képezte, melynek közepén egy lyuk volt megtalálható. Ez a rács össze volt kötve a fotocella áramkörében lévő ellenállással, ahonnan a kivezérlést kapta. Az anódfeszültség  hatására negatív levegőionok folytak keresztül a rács lyukain, és feltöltötték a bal hengeren kifeszített viaszospapírt. Minél világosabb volt a kép egy helye, annál nagyobb volt a fotocella árama, ezáltal a trióda kivezetése is erősebb volt, így több töltés került a viaszospapírra. Lykopódiummal való beporzás után ez láthatóvá vált, ezzel rögzítve a képet, mely ezáltal maradandóvá vált.

Az 1938-as év kifejezetten izgalmas volt professzorunk számára, ugyanis több sikert is elért ebben az évben. Először júniusban, hiszen ekkor mutatta be az elektronemissziós fotokamrát, mellyel egyszerre lehet több képet kivetíteni és másolni, valamint az alapját képezi az elektrográfiának, amit a televíziónál lehet alkalmazni.

1938. szeptemberében egy Chester F. Carlson nevű amerikai fiatalember szabadalmaztatta elektrográfiájának ötletét, mely szinte pontos mása Selényi ötletének, a különbség csupán annyi, hogy Carlson gépe félautomata.

1938 októberében Selényi újra publikál. Cikkében a gyors elektromos jelenségek elektrografikus rögzítéséről ír. Ezen kívül bemutatja az első elektrografikus oszcillográfot is, melyet laborokban lehet alkalmazni.

Kíváncsi vagy Selényi professzor további kalandjaira? Tarts velünk jövő hónapban is, amikor elmeséljük a fénymásolás kalandos történetének második felét is!

Jó minőségű írószert vásárolnál megbízható forrásból, megfizethető áron, házhozszállítással? Válassz minket, hiszen nálunk egy helyen megtalálsz mindent, amire szükséged lehet!